Az eleje....
Mint minden storyt ezt is az elején kéne kezdeni.....
Jó gyerek korom volt. Van egy nővérem hasonlóan egyszerű élet modellel. Imádtam kicsinek. Állítása szerint neki tettem meg az első lépéseket és az volt az első szavam, hogy nővéjem. Ezekre én természetesen nem emlékszem. No. Túl nagyot ugrottam. Szóval, 85 júniusában születtem, abszolút normális körülmények között egy viszonylag nem normális családba. Apukám 46- os,anyukám 63-as.De a szerelem nem ismeri az időt. Két és fél kilós ronda béka voltam, nagy barna szemekkel. Itt a szüleim szerint még teljesen a normálisak közé tartoztam. Ez talán fél évig így is lehetett. Aztán történt valami. Elkezdődött a sors és köztem lévő remek kapcsolat.
Valami megcsípte a bal lábam mutató ujjának első percét, és egy rossz indulatú sejt burjánzás miatt le is vágták. De nekem ez tök természetes, így van és kész. A sors, vagy a jó Isten ezt adta ( hányszor próbálom ezzel nyugtatni magam). Fejlődésem következő szakaszai átlagosak voltak, legalábbis a mi családunkhoz mérten. Rossz, sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy eleven gyerek voltam.
Mikor már tudtam járni, anyuék építettek a házat, hogy ne a betonban kössek ki, és ne tegyek kárt magamban, illetve az építkezésen, a járókám a ház alapjának szánt " labirintus " volt. Amit én igenis élveztem. Akkoriban volt egy németjuhászunk Lady. Ő volt az én babysitterem. Vissza lökdösött a fa alá terített pokrócra ha épp elkolbászolhatnékom támadt, vigyázott a baba kocsimra, míg anyu bement a boltba - okvetlen mindenkit ijesztő vicsorítással távol tartott tőlem - és rengeteget játszott velem. Egészen pontosan hagyta, hogy beható ismereteim legyenek a kutyák belső működéséről, ugyanis potyogó könnyekkel türe, hogy könyékig a szájában túrkáljak, húzzam a fülét és egyéb hasonlóságok. Valahol itt kezdődhetett az el fiúsodásom.
Volt babám is bőséggel de nálam mégis inkább előnyben voltak a kisautók, a szög és a kalapács. Oviba én voltam az ördög. Volt egy nagyon rossz, nagy fülű vörös szeplős fiú, ő volt az én szerelmem. Mindenkit mindig megvert, de előlem menekült. Utáltam nap közben aludni, így mindig kizavartak a konyhába míg a többiek a kis tábori ágyakon szunyókáltak. Jobbnak látták így, mert mindig járt a szám, mindenről beszámoltam a többieknek. Például, hogy nincs mikulás, az óvónénik csomagolják az ajándékot- ebből tömeg hiszti is lett ;) -stb. Én annyira nem örültem kamaszkoromban vissza gondolva erre, mert hiszen egy gyerek mit csinál a konyhában? Persze hogy eszik. A gömbölyű új variációja lettem. Ezért piszkáltak, én meg romboltam. Szétszedtem a játék konyhabútort - az én gyerek koromban meg fából és szögekből volt- bele léptem a homokvárakba, lökdösődtem a játszótéren. A nyarakat imádtam és utáltam. Szerettem mert volt Dömsödön egy stégünk, rajta egy csepp fa bódéval, és én imádtam úszni, horgászni, evezni, a tehenészetbe friss tejért járni, barackot lopni, mezei virágokat szedni anyunak, piacra járni velük, a Kukacosban lángost enni, és egyszerűen csak ülni a felfújt lada gumi belsőben és hagyni hogy vigyen a víz..... Persze a sors itt sem hagyott nyugton, esős napon beestem a stégről a kövekre seggel a vízbe, nagyot ugrottam és a Duna alján lévő kagylók szétvégták a térdem, vagy egész kicsinek pl megteremtettem a legujjabb száj piercing divatot és felfűztem magam a hármas horogra- ezen szokásom később sem hagytam el, de most már inkább csak az ujjam szoktam lyukasztani- és hasonló finomságok. A nyarat azért nem szerettem mert viszonylag csekély számú baráttal rendelkeztem, álltalaban mindig más időpontban volt mindenki nyaralni, így ha otthon is töltöttem a szülinapom,nagy eséllyel nem volt zsúrom. Senki nem jött el. Gyerekként is sokat éreztem egyedül magam.
